nehéz lehet...
Elfáradtam... ilyenkor elkezdek totyogni, hogy most merre tovább? pedig már tudom, csak most nem érzem, azt, hogy képes vagyok eljutni addig. Mert megint csak várni és várni, remélni, hogy most többet, vagy mást mondanak... Megint voltam valahol, egy parkinsonosoknak szóló előadáson, hátha,tudnak valami mást azok az orvosok, de nem sokat,
Az biztos, nincs parkinsonom. Legalább ennyi.
Mostanában érdekesek ezek a találkozások,
a lyme ambulancián is azt mondták: nem vagyok fertőzött, akkor mik azok a baktériumok a véremben?
Az érettebb, tapasztalt orvosoknak inkább hiszek már, mert, mintha alaposabbak lennének. Biztosabbak ,magukban. Ők még elhivatottak. De persze a fiatalabbak közt is számos hiteles orvos van, de meg kell találni, ami a legnehezebb. Társ legyen abban, hogy megkeresse a probléma, betegség gyökerét, velünk.
A gyengeség csak egy állapot, holnapra kipihenem magam, vagy pár nap múlva és az erőm is felerősödik.... )))
