korlátok közt
szabályok, keretek, határok... nehéz az embernek megbarátkozni, megengedni, megismerni magának, magától ezeket a rendszereket. mikor az élet úgy hozza, majd úgy alakítja, hogy kikerülhetetlenül belekerülünk ezekbe a helyzetekbe, körülmönyekbe. nincs más választás, lehetőség, csak EGY, a szabályok rendszerével kötelezően együttműködni. ami megfoszthat a szabadságtól, de milyen szabadságtól... a testnek vannak korlátai, a szabályoknak vannak keretei, de mikor eljut odáig a szellem, hogy ráeszmél arra, hogy Ő bizony bármire képes, képes lehet, megtehet bármit, bármennyit, bárhogyan... aminek csak a fantázia szabhat határokat... nincs lehetelen, nincs soha sok, vagy kevés, nincs miért és hogyan, a dolgok történnek, haladnak, folynak a maguk folyamán és mindig megtörténik, amnek megkell történnie! ha félünk tőle, ha nem, vannak dolgok mik kikerülhetetlenek, már eleve elrendeltetetek... az életterv része talán?! nem számít miért, hogyan, meglelni, észrevenni a szépet és a józ!
van egy kedves ismerősöm, kinek édesanyja mondása ez volt:"csak a buta ember unatkozik"!!
sosem vagyunk egyedül, mindig megéeéhetjüka legbékésenn állapoto, a legjobb gondolatokkal és a legcsodálatosabb helyeken!!!
