induljon valami
Emlékek!
Azok a csodálatos emlékek, amik sokszor bizonytalanságot adnak, valóban megtörténtek? Most miért vannak a fejemben, miért hiányoznak? Elmúltak, eltelt, eljárt felettük az idő.. szép volt tán igaz sem volt… de igen!!! emlékszem!! én ott voltam, én megcsináltam...tudtam csinálni, de elmúlt, már nincs, nincs helyette olyan, ami az volt és az új dolgok, lehetnek jók és boldogok, de már csak olyan hézagpótlósoknak tűnnek… nincs jelentősége a mostaninak, nincs tartalma, csak történik, hogy történjen, de különben nem hiányozna, ha nem történne?! Vagy mégis? Elvesztettem az értelmét, a tartalmát, szépségét. Monoton, ugyanúgy, ugyanaz, csak sokkal nehezebb. Már egyedül nem megy, és most nem, mint NŐ, mint ember, mint lény. Kell a segítség a felkeléshez, az öltözéshez, a megéléshez, az eljutáshoz. Senkinek sem érdeke, hogy nekem jó legyen. De miért is másnak kellene,, hogy ez az érdeke legyen. Keresem magamban, kutatom, engedem neki, hogy megmutassa magát, miként oldjam meg, miként élhetem meg, találhatom meg, akár csak a békém, a nyyugalmam, a szeretetem, hogy itt vagyok jelen vagyok, szeretem, megélem, átélem, fontos az érzésem, a boldogulásom, hogy tudjak belülről mosolyogni, békében lenni magammal és mindennel, ami körbe és körül vesz. Élni és megélni, átélni, jelen lenni, teremteni, adni és kapmi, szeretni és gyűlölni. Itt vagyok otthon, akárhol élek, ha magamban a béke a szeretet, mindegy mi vesz körbe… és az emlék csak felemel…. Megtettem, megtehettem, ott lehettem,ott voltam, és mindez csoda! Táncoltam, futottam, úsztam, szeretkeztem, szerettem és szeretek, teremtettem és teremthetek!
Én vagyok az életem alapvető energiája, adrenalinja, táplálója és gyilkosa, az én döntésem mit választok, mit élek meg, lehet nagyon nehéz, de könnyebbé tehetem, ha legalább magammal békét kötök! Én vagyok a magam teremtője, ami van az már megvan, azzal kell gazdálkodnom, de az rengeteg, a mindenség végtelenje, minden kivan rakva, csak jól kell választanom, döntenem, az én életem, az én utam, az én döntéseim és teremtéseim, mire van szükségem, mi kellhet még?!
Csak tényleg, sokszor elfogy az erőm, a motíváltságom, az értelme, miért? Minek? Csak tovább! Előre! Élni és élni hagyni, és, ha elfogy? Elveszik? Elmerül, kiég… belső vívódásban vagyok, akarom, hogy békében legyek, de közben nem érzem minek, miért, hogyan…
tényleg azt érzem sokszor: „ állítsátok meg s világot, ki akarok szállni!!” de ott jobb lesz?? minek, ott ugyanez megy tovább? Hisz ez a csomagom, nem dobhatom el, nem tehetem félre vagy cserélhetem el valami másra? senkié sem egyszerűbb! Sőt! Másé, sokkal érthetetlenebb is lehet számomra, hisz evvel, amim van, már összeégtem, ismerem… nagyjából, és nekem ezt kell megélnem, én teremtettem ilyenre. Az én útválasztásaim, döntéseim alapján vagyok itt, ahol, megtudom oldani…
MEGKELL CSINÁLNOM, ahogy csak tudom!