ha megnevezem, uralom?
Megérkezett, nem is hívta senki, nem szólt, hogy jön, csak itt volt. Nem hiányzott.
Amit hozott… nem értettem, nem tudtam mit kezdjek vele. Ismeretlen és idegen, rideg és ragadós.. mintha sose múlna…
Próbáltam sokféleképpen: megismerni, próbáltam: szeretni, elfogadni… sehogy sem ment.. megengedni? Az se ment még… erőszakos volt és nehéz, ismeretlen és sok, túl sok---
semmit nem értettem, kerestem az okát, a miértjeit, bármit csak értelmet adhassak neki és én is megérthessem.
Eleinte csak kisebb időkre érkezett, csak betért egy kis időre, mindent összekavart, szétzúzott és elvette az erőt, a hitet… de akkor ezek után hamar távozott…
aztán elkezdte talán élvezni a helyzetet, elkezdett irányítani, mikor megérkezett lassacskán átvette a vezetést, persze akkor is beosztotta a maga idejét, megmutatta magát, itt volt néhány órát, fél napot, majd amikor már megint mindent megkapott egy pillanat alatt elillant.
A találkozások nem változtak…
nem ritkultak, nem múltak el… mindig visszatért… egyre komolyabb kihívásokat igényelt, egyre nehezebbé tette a megoldásokat, egyre gyakrabban jött, egyre nagyobb erőt igényelt…
azt hittem nem jön már, azt hittem ennyi elég neki. De nem mindent akart mindent vitt. Nem értettem, még mindig nem értem. Nem tudom mit szeretne. Mit akar. Mit kíván tőlem. Mit kell adnom neki. Mit kell tennem még neki. Mi az, amit még nem kapott meg tőlem, mi az, amit még nem vitt el.
Győzött. Erősebb volt. Még mindig erősebb. Igyekszem megtenni mindent, amit csak lehet, amit csak tudok, amit csak birok. Amikor érkezik egy ideig maradok én is, dolgozom vele, amennyire csak tudok, de erősebb. És egyedül nem bírok vele. Gyenge vagyok hozzá, gyenge vagyok vele, gyenge vagyok mellette
Segítség kell ellene. De csak elnyomni tudom, enyhíteni erejét. Ellene nem győzhetek. Akármit próbáltam, akármit tettem, mindig elbuktam vele szemben.
Nem találtam és találom a gyenge pontját. Nem tudom megtörni. Nem tudom se szeretettel, se elfogadással, se harccal megnyerni. Pedig mindent megtettem már. De ő még mindig uralja lényemet. Felülkerekedik testemen, erőmön. Alul maradtam. Egyelőre győzött. De az idő nekem dolgozhat, dolgozik. Még történhet bármi, amikor partnerekké lehetünk és ő is elégedett maradhat, avval amije van és én is magam lehetek. Nem maradok alul és nem esek össze miatta.
Nem ural el a fáradtság és kimerültség, hogy kivett belőlem mindent és a reményt is megtarthatom, mert megmarad a hitem, az erőm és kitartásom.
Csal remélek, remélem, hiszem és vágyom...