alapok

tulajdonképpen nem számít, sclerosis multiplex vagy lyme kór, de lehet bármi más is, teljesen mindegy a diagnózis-

Mikor nem is tudnak rá semmilyen megoldást vagy gyógymódot, megoldást, a lényeg, hogy lássam a fényt, amerre az utam vezet.

Akkor minden világos, hogy mi a teendőm avval, amit éppen meg kell élnem, hiszen ez az én életem, amiben kaptam egy feladatot, ami nem egyszerű, de rajtam múlik, csak rajtam, hogy milyen lehetőségekkel tudom megoldani a nehézségeket benne. 

A vizsgálatok nem visznek előre, a neurológusok nem hisznek a lyme teszteknek, elutasítják, hogy az lenne az ok, a lyme orvosok elfogadják, vallják, hogy lymeból létezik sm, de fordítva?... hogyan? egy parazita hordozóit előállít a szervezet? A vizsgálatok utalhatnak bármire, mondhatnak bármit, számtalan lehetőség, az orvosoknak megvannak a maguk kereteik, amikből, persze, sokat, Ők maguknak állítanak, de nehéz meglelni a valóságot a rengeteg információban, hogy valóban mi is a valóság és mi a valós problémám. Az egyik ezt mondja a másik azt, de ez nem egyezik azzal, az nem erősíti ezt. Ennyire értelmes és segítő dolog az információ...

Megint újabb antibiotikus kezelésbe kezdek, hisz benne, aki hisz, megpróbálom, és hiszek benne. Az, hogy mások mit gondolnak, addig nehezebb, mert csak említgetik, de nem változik tőle semmi. Az orvos azt mondja, tovább!! másoknak segített. Abban hinni, hogy, ami másnak segített az nekem is segít, nehéz ügy, de nincs más választás. Én teszek hozzá még néhány dolgot, hogy nekem is segítsen.

Akupunktúrázom.

Tornázom.

Igyekszem meglelni a hitemet és megtalálni a helyemet.