ajjajajj
Érzelmek, fájdalmak, elakadások, elrettenések, félelem, fájdalom, fáradtság. Végtelen fáradtság.az élet értelmének elvesztése, nincs semmi, nem építek, nem okozok semmilyen plusszt, nincs varázslat, elmúltak a csodák, milyen remény? Miért, mire? Kinek, kiért?
Elfogyott, kimerült… nincs fantázia, élmény, elveszett a hit is, mi, ki, hogy, hova? Elestem, elbuktam, egyedül vagyok, rossz fele fordultam, eltévedtem, elis vesztem, nem tudtam felkelni, úgy maradtam, már nem tud senki segíteni, az én utam, az én döntéseim, medreim, magaslataim, csodáim, poklaim. Az én választásom, döntésem, életem. Nincs kiút, nincs már semmi, senki, sehol, semerre. Ez is elfogyott.
Nincs értelme, púp az út közepén, mitől nem lesz jobb, erősebb, tudatosabb, nagyobb vagy kisebb. Egyszerűen egy felesleges teher az úton, ami az utunkat akadályozza… továbbra is értelmetlen, felesleges…
nem látomértelmét a holnapnak, már a ma is csak nehéz felesleges energiapazarlás!! hisz egyedül nem működik, valaki, valamit, valamennyit, valahogy, valahol segítenie kell, anélkül nem sikerül! Magas a polc, gyűrött a lepedő, nincs rajtam nadrág, szükség, megint csak egyedül nem működik…
család? Barátok? Szerelem? Boldogság? Bármi, bármit, valami, valamit!!!!
ANNYIRA NEM ISMEREK magamra, ez nem én vagyok, de mégis, mérhetetlen fájdalom terítette be lelkem, kilátástalanság rengetegében, felhalmozott évek rengetegje, reménytelenség , ami nem kínoz, de tény, persze, ez van, de ez holnapra megint más, vagy rosszabb vagy mégrosszabb, sosem marad ugyanúgy.
Elvesztettem a hitem a hitegetésben, az igérrgetésekben, a majdban, a csak vanban, már nincs, ez van, nem lehetsz a múltban, mindig a jelent, a most kell néznem, csodálatos dolog táncolni, forogni, szaladni, sétálni, feküdni a fűben, felpattanni beszaladok a vízbs s kutyákkal úszok egy nagyot, majd pörgök egyet a réten és elbiciklizek messzire….
Mikor haza érek tusolok egy kellemeset, utána főzök valami finomat, majd szerelmeskedem a kedvesemmel… illúzió, emlék, remény, képzelet, szerintem ez már gyilkos, elveszik a valóság, a múlt reménye, hiú, reménytelen reménye… és hol a valóság? Biztos hallani akarod?
